Header Ads

Ez vár a 70 éves "szíven szúrt" Édesanyára! Valóban ilyen érzéketlen világban élünk?



„Bocsánatot kérek mindenkitől, hogy én most egyfajta megalázottságról, fájdalomról beszélek. Sajnálom! De van az a dolog, amit muszáj elmondania, kibeszélnie az ember lányának ahhoz, hogy tovább tudjon lépni.
70 éves vagyok. Az utóbbi néhány évben tönkrementek a fogaim. Sajnos a "kirakatban" is. Nem volt/nincsen annyi pénzem, hogy meg tudjam csináltatni! Ráadásul olyan kis faluban élek, ahol még fogorvos sincsen! Holnap lesz a kis menyem 40. születésnapja. Meghívtak rá. De az én kisfiam közölte": Anyukám! Te alkalmatlan vagy arra, hogy bár hol is megjelenj!" Igaza van. Így aztán lemondtam ezt a meghívást! Hazugsággal! Kihasználtam, hogy magas a vérnyomásom. Ami még jobban fájt a következő: anyu! Ne álljatok a házunk elé az autótokkal! Sokan leszünk és a többi autónak kell a hely. Nekünk egy Suzukink van. Szóval mi vagyunk a rokonok, akit meg kell ugyan hívni, de szégyelljük őket! És én vagyok az édesanyja!

 
Emberek! Megszakad a szívem! Szégyell a saját gyerekem!Meg sem fordul a fejében, hogy az anyukája nyugdíjból, kis nyugdíjból él, miközben ők a második autójukat veszik. Nem sajnálom tőlük, sőt! Örülök, hogy telik rá! De a megalázás végtelenül tud fájni! Szóval én/mi a párommal nem megyünk a "buliba"! Jobb ez így. Csak végtelenül tud fájni, ha a gyereked NEM VESZI ÉSZRE ha megbánt, ha lenéz! Bocsánat, hogy leírtam! Tudjátok: a megosztott bánat fele bánat, a megosztott öröm dupla öröm. Én most a bánatot osztottam meg. Bocsánatot kérek érte!”
Csak el szeretném mondani, hogy ez nem az én történetem..., de mivel rendkívül meghatónak találtam, ezért úgy gondoltam, megosztom mindenkivel! Minden jóérzésű emberrel, hisz e történet bármelyikünkkel, bármikor előfordulhat, és jól tudjuk, hogy nem jár messze az igazságtól, mondjon bárki - bármit is!!! 😥
Sajnálom, hogy ilyen létezik, véleményem a fentiekről:
Ezek a gyerekek azok, akik alig várják, hogy megszabaduljanak a segítségre szoruló szüleiktől! "Nyomjuk őket mihamarabb az idősek otthonába, vagy szerezzünk bármi áron is nekik egy-egy elfekvőben helyet...!!!" ☹️

 
Ezek azok a gyerekek, akik évekig kaput sem nyitnak a szüleikre, hivatkozva arra, hogy sok dolguk van..., nincs idejük....!!!! ☹️ Ezek azok a gyerekek, akik - bár megtehették volna, hogy meglátogassák, segítsék őket - éltő korukban fütyültek a szüleikre, majd mikor elhunynak..., nagy jajgatás közepette mutatják - de csak a külvilág részére - , hogy mennyire fájt a szülő elvesztése, egy-két hétig, képmutatóan...!!!! ☹️
Ezek azok a gyerekek, akik talán az első évben még eljönnek halottak napján virágot hozni a szüleik sírjára..., majd két évente, majd 5 évente, majd teljesen megfeledkeznek róluk....!!! ☹️ Ezek azok a gyerekek, akik semmire nem értek rá szüleik érdekében, de a közjegyzőnél mind ott fognak sorban állni, hogy követeljék a "jogos" jussukat..., - erre lesz idejük - !!! ☹️
Ugye milyen sokan magukra ismertek??? 🤔 És ugye, ahelyett hogy igazat adnának, támadó szavakkal fognak megkeresni...!!! Mert hát ezek a gyerekek már csak ilyenek...!!! 😰😰😰
De egy vigasztal: ők is lesznek öregek....!!! 👌