Header Ads

Vujity Tvrtko beismerő vallomása a politikával való kapcsolatáról! "Most ezt teszem....




Az elmúlt években kifejezetten sikeres technikát fejlesztettem ki arra, hogy ne kelljen magyar belpolitikáról beszélgetnem, gyakorlatilag senkivel. Van ugyan egy diszkrét bája annak, amikor egy falusi fesztiválon odalép hozzám valaki azzal, hogy mit szólok Judith Sargentini jelentéséhez, vagy a benzinkúton való tankolás közben kérdezgetnek Orbán Viktorról, illetve a hipermarket virágárusánál Gyurcsány Ferencről, ám én ilyenkor mindig határozottan jelzem, hogy "Isteni a marhapörkölt", "A 95-ös az a középső benzincsap, ugye...", illetve "Szerintem mégis sárga rózsát tegyünk a csokorba...".

 
Nem csak nem szeretnék, nem is akarok ilyenekről beszélgetni. Látom, hogy a politika hogyan hatolt be mindenhová, de én akkor sem beszélek sem róla, se a szereplőiről, és nem csak azért, mert időm jelentős részét külföldön töltöm.
A magyar politikának -ahogy látom- politika a színház, a zene, a közélet, a sport, az újságírás meg pláne, NEKEM VISZONT NEM AZ! Látom azokat színészeket, zenészeket, sportolókat és újságírókat, akik oda is adták magukat valamilyen politikai irányzatnak, én viszont úgy érzem, csak addig maradhatok újságíró, amíg ezt meg nem teszem, utána már SOHA!
Vannak, akik abban élik ki magukat, hogy a lopás vádjára azzal válaszolnak, hogy "a másik többet lopott", mindennapossá váltak a lejárató cikkek, riportok, karaktergyilkosságok, mintha valakinek attól lenne jó, hogy a másiknak rossz. Neki annál jobb, minél rosszabb a másiknak.

 
Nekem viszont nincs időm ilyenekre, sokkal fontosabb dolgaim vannak az életben. Mindaz, amiről fent írtam, kicsit sem jelenti azt, hogy ne lennének elveim. Nemcsak vannak, hanem sziklaszilárdan ragaszkodom is hozzájuk. Hadd írjak le párat:
Mindig is ki fogok állni a fogyatékossággal élők esélyegyenlőségéért.
Soha nem fordulhat elő, hogy akár csak egy konyakos meggyet is megegyek vezetés előtt.
Elképzelhetetlen, hogy mozgássérültek számára fenntartott parkolóra álljak, nem azért, mert megbüntethetnek, hanem azért, mert az egyszerűen CIKI!
Lehet, hogy rossz szokás, de mindenkire rászólok, aki előttem dobja el a cigarettáját, ugyanis nekem a hazaszeretet nem a magasztos eszméknél, hanem például olyan apróságoknál kezdődik, hogy tisztelem országom tisztaságát.
Zéró tolerancia van bennem az ittas vezetők, a gyermekbántalmazók és az állatkínzókkal szemben!
Jelenlétemben soha és senki nem becsmérelheti a nemzetiségi kisebbségeket, így a határon túli magyarokat sem. Az anyaország(ok)tól távol eső kisebbségek tudják csak igazán, hogy mit jelent megharcolni az anyanyelvért, identitásért, nemzeti öntudatért. Éppen ezért számomra Erdély, Kárpátalja, a Felvidék, a Vajdaság, Őrvidék és Vendvidék, valamint a Föld legtávolabbi pontján élő magyarok kiemelten fontosak.
Kiemelt tisztelettel gondolok a kétkezi fizikai munkásokra, akik nélkül nem épülne semmi. Számomra Ők nagyon fontosak és nem csak azért, mert Édesapám szénbányász volt! Hiszem, hogy az Ő munkájuk sokkal többet ér, mint a címlapokon bájolgás valamilyen kamuceleb történettel.
Megvehetetlen vagyok. Sem pénzzel, sem hatalommal, sem bármilyen tenderrel nem lehet befolyásolni, ha nagy ritkán politikussal kávézom -mert, hát őket sem rekeszthetem ki az életemből, nekik is jár a nyitottság-, akkor a kávémat magam fizetem és ezt előre ki is kötöm. Nekem politikus még kávét sem vehet!
Nem nézek le senkit, mindenkit megbecsülök, tisztelettel illetek, ugyanakkor az évek során meggyőződésemmé lett, hogy ha politikusaink olyan színvonalon végeznék munkájukat, mint a remek pékek, asztalosok vagy éppen kohászok, talán jobb is lehetne a világ, amiben élünk.
Hát, Barátaim, mostanra ENNYI! Tisztelettel és Barátsággal:
Vujity Tvrtko

 Ha egyetért soraival, kérjük ossza meg ismerőseivel is!