Header Ads

Sebestyén Balázs megrendítő üzenete Orbán Viktornak:"Valamikor hittünk Önnek, de ezért kellett csalódnunk...



Tudom, nem illik levélben szakítani, Karácsonykor különösen nem, de mégis. VÉGE! Elegem van belőled! A hazugságaidból, abból, hogy totál hülyének nézel, hogy nem számítok neked, soha nem is számítottam. Hogy magadon, a pénzen, a hatalmon kívül számodra nem létezik külvilág, érzés, ember. Én sem létezek!

 
Hittem benned! Hittem, hogy legalább az első milliókat becsülettel szerezted. Hogy megdolgoztál érte, hogy megérdemled. Pedig hányan, de hányan szóltak! Hogy egy gazember vagy, szó szerint egy maffiafőnök. Emlékszel a székház-ügyre? Apád hirtelen meggazdagodására a kezdet-kezdetén? Én hülye azt gondoltam, minden törvényes! Hogy csupán egy csóró, szegény gyerek megkapaszkodása a jólét peremén, hogy csak kicsit csábultál el! De te már akkor loptál! Gátlástalanul, szemrebbenés nélkül. Gyakorlatilag mindent! Vagyont, politikát, pártot, ideológiát, jelszavakat, de még a propagandádhoz a fotókat is! Nem hittem, nem akartam hinni azoknak, akik azt mondták, milliárdok ragadnak a kezedhez. Ma már én is látom. Valami – semmi - nem stimmel a vagyonod, a családod gyarapodása körül. Ma már látom, én is a hazugságaid miatt lettem a tied!
Annyira büszke voltam rád, mikor ott álltál lobogó fehér ingben, és tényleg hinni akartam, hogy a te szavadra mentek ki az oroszok! Dehogy a tiedre! Már ott látnom kellett volna, hogy hazudsz, hogy gyáva vagy, mert az utolsó orosz katona akkor már rég úton volt haza. Hogy mindig valaki háta mögé bújva ármánykodtál, lettél fiatal liberálisból középkorú konzervatív, majd vén fasiszta!
Szerettelek! Kitartottam melletted jóban-rosszban! Pedig te becsaptál! Azt suttogtad a fülembe, értem élsz, hogy csak én számítok! Hogy megvédsz minden rossztól! Hogy a külvilág gonosz, de a mi kis fészkünk – te Magyarországnak hívtad - biztonságos! Hogy miattad biztonságos. Hogy kell a kerítés, a kerítés mellé a kápók, a tankok, a bikacsökök, a verés. Hogy nem kell iskola, egyetem, nem kell tanulni sem, mert ott a Mészáros barátod – ma már látom, ugyanolyan eldobható használati tárgy számodra, mint bárki más, mint én is. Mint egy taknyos papír zsebkendő. – az sem tanult, és milyen sokra vitte. Hogy nem kell nekem orvos, kórház, elég a biblia! De ez HAZUGSÁG! Mert itt nincs gyógyszer, de gyógyír sem, és a biblia nem gyógyít! Magyarország pedig nem a mi kis fészkünk, hanem a saját képedre formált, szétlopott, szétrabolt, gonosz szellemi ugar. Hogy ez a föld nem a biztonság, a béke szigete, hanem sokkal inkább magánhadseregek felvonulási terepe, a te szemétdombod. Azt ígérted szép életünk lesz.

 
Követtelek, de te lerántottál magad mellé a mocsokba, a gyűlöletbe. Európában már ujjal mutogatnak rám. Hallom, ahogy összesúgnak a hátam mögött: hogy én vagyok az, akitől ellopott, elcsalt mindent a szerelme, és aki mindezek ellenére is vakon hisz neki. Aki eltaszít magától mindenkit, ha kell, hát gyermekeit, jövőjét, életét is odadobja, csak Viktorkájának jó legyen! Sajnos igazuk van. A rendszerváltás elmúlt harminc évét adtam neked, de te semmit nem adtál, csak elvettél tőlem! Itt a Karácsony, és azt látom, hogy itt állok pőrén, nincs  tudásom, lassan már hazám, jövőm sincs! ELLOPTAD! TE LOPTAD EL TŐLEM! Páriává. Beteggé. Gyűlölködővé. Lelkileg, testileg megnyomorítottál. Elegem van! A szerelmem voltál, de már látom, hogy csak egy őrült gazember, egy köztörvényes bűnöző vagy.
Igaza van Simicskának, a volt barátodnak, aki kimosott a szarból, aki milliárdost, aki senkiből valakit kreált belőled! 
 Boldog Karácsony helyett azt kívánom, SZAKADJ LE RÓLAM! TŰNJ EL AZ ÉLETEMBŐL, AZ ORSZÁGOMBÓL, A JÖVŐMBŐL!
Amennyiben úgy gondolod igazam van, kérlek oszd meg soraim, hogy minél több emberhez eljussanak!